Színházi Varázslat: Lehár Ferenc Operettje a Pécsi Színpadon

Az elmúlt hétvégén a párommal együtt ellátogattunk a Pécsi Nemzeti Színházba, hogy megtekintsük Lehár Ferenc „A víg Özvegy” című operettjét.

Már az előadás kezdetén eldőlt számomra, hogy ez egy lenyűgöző élmény lesz, és szívesen térnék vissza a jövőben más operett előadásokra is.

Bár eredetileg a rendezés folyamatosságára, a részletekre és a díszletek autentikus stílusára készültem figyelni, hamar kiderült, hogy másra is rá kell összpontosítanom. Az énekesek hangképzésére, artikulációjára és a szöveg érthetőségére kellett figyelnem, amint elkezdtek énekelni.

Különösen a két főszereplő, Stubendek Katalin (Glavari Hanna) és Laklóth Aladár (Gróf Danilovics Danilo) teljesítménye ragadott meg. Katalin hangjának tisztasága, kitartása és a szavak érthetősége lenyűgöző volt, és emlékeztetett az énektanárnőim által tanított alapelvekre: „mondj szöveget, ne énekelj”. Az énektanárnőim által folyamatosan hangsúlyozott szempontok most igazán értek meg, és rámutattak olyan hibákra, amiket én is elkövetek. Ezen hibákat fedeztem fel Aladár előadásmódjában.

Az előadás során érdekes volt megfigyelni, hogy a férfi énekeseket inkább tenor hangfajúknak éreztem, bár a kórus részvételével már hallhatóvá vált a bariton hangzás is.

A táncosok, bár szűk térben mozogtak, profi módon adták elő a koreográfiát, és bár némi félelmet keltettek bennem az emelések és pörgetések közben, szerencsére semmi baj nem történt.

Az előadás rengeteg tanulságot rejtett számomra, és remélem, hogy ezeket a tapasztalatokat sikerül majd gyakorlatba is ültetnem.

Lehár Ferenc remekművének megtekintése mindenkinek ajánlott, aki szereti az operett műfaját és egy felejthetetlen estét szeretne eltölteni a színházban.